Napsugár

Vannak olyan napok, mikor az ég szürke, de ez nem jelenti azt, hogy a nap örökre eltűnt.

A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egyvalamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés.

Az embereken nem lehet “segíteni”. De el lehet viselni őket. Ehhez sok tapasztalás kell. És emberfeletti türelem. És humor.

Nincs, ami olyan szentül megpecsételhetne barátságokat, mint egy közös hányás.

Ne féljetek mások lenni, de tanuljátok meg, hogyan kell feltűnés nélkül csinálni.

Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. – Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is.

Manapság, a világválság előrehaladott stádiumában nincsenek már semmiféle eszményeink. A tartás, bátorság, hűség, őszinteség, becsületesség, az igazsághoz való feltétlen ragaszkodás, az önfeláldozás – és ugyanakkor a nőkkel szembeni végtelen tisztelet, az a mély szeretet, mely nem csupán a kívánatos fenekének, de a lényének is szól, ma már kihalt fogalmak. Mindezt csak hazudni tudjuk. Nemcsak másoknak, önmagunknak is. Elavult szavak lettek. Lementünk békába.

Ha valakit bírálsz, nem őt minősíted, hanem önmagadat!

Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.

Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.

A változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.

A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

A pénz csak ott boldogít, ahol más nem adhatja meg a boldogságot.

Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon.

A bátorság nem abban áll, hogy nem félünk, vagy nem csüggedünk, hanem abban, hogy van erőnk legyőzni a félelmet és a csüggedést.

Csak az igazságot használhatom fegyverül a hazugságok ellen.

A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.

Jó, ha van egy végcél, amely felé utazunk, de a végefelé megérted, végül is az utazás maga az igazi cél…

A reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég.

Egy harcosnak az útja egy bizonyos pontján meg kell tanulnia elérhetővé és elérhetetlenné válni. Értelmetlen folyton elérhetőnek lenni, ahogy az is értelmetlen, hogy úgy rejtőzzön, hogy mindenki tudja, hogy rejtőzik. Egy harcos számára az elérhetetlenség azt jelenti, hogy finoman érinti a környező világot, aztán továbbáll. Tudatosan kerüli, hogy kimerítse magát és a többieket. Nem használja ki, nem facsarja ki az embereket, amíg össze nem fonnyadnak, különösen azokat, akiket szeret.

A szavak gyakran csak arra jók, hogy tudatosítsák az emberben azt, amit jobb lenne nem megbolygatni.

Minden sikertelenséget a sikerhez vezető lépcsőfoknak tekintek.

A becsület oltalmaz.

Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.

Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.

Nem lehet kicsit szeretni.
Vagy szeretünk, vagy nem.

Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.

Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugosznak bele hazájuk rombolásába.

Minden megalkuvás nyomorult és hiábavaló. A szív nem elégszik meg álpótlékokkal: a szív a személyes örökéletet kívánja.