Napsugár

Tag Archive for szeretet

Az egyetlen kifejezés, amely a “nem szeretlek”-nél fájóbb lehet, a “nem bízom benned”. Az elsőnek valaki máshoz van köze. A szív döntéseit nem lehet megkérdőjelezni. A másodiknak viszont kizárólag te vagy az oka.

Csak akkor tudunk kitartóan szeretni, ha úgy döntünk, hogy jobban szeretjük az embereket, mint megérdemlik.

Ha úgy érkezel a világra, hogy tudod, hogy szeretnek, és így is távozol, mindennel meg tudsz birkózni, ami a kettő között történik.

Az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született.

Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.

Semmi sem áll csak úgy, önmagában a világban. A legnagyobb kínok közé keveredik a nevetés, a vigasz, a hit, a fény, a szeretet. Minden fényben ott az árnyék, az árnyékban a fény.

A nő addig szép, amíg szeretik.

Minden csoda alapja a szeretet.

Szeretni nem lehet szkafanderben – csakis meztelenül. Aki szeret: védtelen.

Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.

Emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag… nem, ez lehetetlen.

A szeretet: jön, befészkeli magát, és átveszi az irányítást. Csak az erős lelkűek bízzák rá magukat teljesen.

A szeretetben mindhalálig reménykedni kell.

És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek.

Soha nem lehet túlzottan szeretni. Lehet csalódni, lehet rosszul szeretni, de szeretetünk soha nem lehet elég.

Odaadni másoknak csak azt tudjuk, amivel mi magunk is rendelkezünk. Ez a dolog nyitja. Ha van bennünk szeretet, akkor oda is adhatjuk. Ha nincs, akkor nincs mit adnunk. Tulajdonképpen nem is adásról van itt szó, inkább megosztásról. Bármim, amim van, megoszthatom veled. Nem fogom elveszíteni, mert marad belőle nekem is.

Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet.

Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni.

A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, hanem az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, hanem a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség, hanem a társadalmi tisztesség, mely míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle korcs bujaságpótlékot kínál.

Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.

Az ember életének ez a legjava, a szeretet és jóság kicsiny, névtelen, gyorsan elfeledett cselekedetei.

Sosem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.

És mi az élet, ha nem az álom keresése? Az álomé, hogy valaki azt mondja: “igazából, teljes szívből szeretlek”.

Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.

A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amelyet egy ember átélni képes.

A szeretet mindenek fölött való, a szeretetben nem fér meg a gyűlölet – de a tévedés igen.

Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad.

A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.

Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák.