Napsugár

Tag Archive for szerelem

A zenében is, mint a szerelemben, csak őszintének szabad lennünk.

A szeretet néha ezt teszi az emberrel, valahogy ott ragadunk azon a helyen, ahol a szerelem elhagyott bennünket, miközben a világ forog tovább.

A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem.

Ha még egyszer az életben szerelmes leszek, nem fogom vesztegetni az időt. Azt hittük, fiatalok vagyunk, bőven ráérünk még igazán szeretni. Szörnyű dolog így gondolkodni. Nem szabad így élni, várni a szerelemmel.

Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba.

A remény él, és a szerelem szárnyakat ad neki.

És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek.

Sosem tűnődtem azon hogyan fogok meghalni, de ha már meg kell halnom olyasvalakiért halljak meg akit szeretek.

A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.

Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.

A férfi, aki a tengerre néz, egyszer csak meglátja az idő szakállas arcát, s tudja, az idő elmos mindent, ami volt. A szenvedő szíveket porrá morzsolja, s ha egy virág nyit ki a porból valahol, érezzük, hogy egy régi élet sírba vitt szerelme az.

Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

A kalandoknak megvan a maguk helye és ideje, de sok minden szól a rendszeres étkezés és a fájdalommentes élet mellett.

Két szem nézésének találkozása, két léleknek az érintkezése.

Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható.

Szeretni nem lehet szkafanderben – csakis meztelenül. Aki szeret: védtelen.

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.

A szerelmes emberről köztudomású, hogy vak. Súlyosabb esetekben hülye is. Szinte csodálatos, hogy ennek az állapotnak kutatására és gyógyítására még nem gondolt az orvostudomány.

A vágy a legjobb eszköze annak, hogy amit mondunk, legkevésbé se egyezzen azzal, amit gondolunk.

A szerelem a képzelet diadala az intelligencia felett.

Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.

És mi az élet, ha nem az álom keresése? Az álomé, hogy valaki azt mondja: “igazából, teljes szívből szeretlek”.

A romantikus szerelem olyan rendkívüli erejű érzelmeket vált ki, hogy képesek vagyunk átértékelni, mit is tartunk vonzónak, sőt, még az “objektív” szépségre vonatkozó vélemények sem számítanak.

Ha önmagadat adod, az nem ragaszkodás. Ha kinyilvánítod a szeretetedet, az nem ragaszkodás. Ha a belső választásaidat követed, tisztán és őszintén, és valaki ezt ragaszkodásnak ítéli meg – van értelme folytatni az olyan kapcsolatot?

Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad.

Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.

A pokolban is lehet boldog az ember, ha együtt lehet azzal, akit szeret.