Napsugár

Tag Archive for remény

A sport olyan, mint a lottó, semmi másra nem jó, csak arra, hogy a munkásosztályt abban a hamis reményben ringassák, hogy egy napon kiemelkedhetnek sörvedelő, furgont vezető társaik közül.

Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem.

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

A remény él, és a szerelem szárnyakat ad neki.

Mrs. Lynde mondta, hogy “boldogok, akik semmit sem remélnek, mert nem csalatkoznak”, de én azt hiszem, hogy rosszabb semmit sem várni, mint csalódni.

Bizony, valóra válhatnak a tündérmesék, ha elfogadjuk gyarlóságainkat, ha bátorsággal, erővel, állhatatossággal és fenntartás nélkül kitartunk mellettük, és talán ránk mosolyog a szerencse.

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.

Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni.

Semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény.

A remény szívós valami. Levágod és újranő. Valami elvétetett, lezárult, megsemmisült, de a helyén újra kihajt a remény.

Vannak olyan napok, mikor az ég szürke, de ez nem jelenti azt, hogy a nap örökre eltűnt.

A reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég.

Az amatőrök remélnek, a profik dolgoznak.

Rájöttem, hogy a családunk egy festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük – tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk túlzottam a hibáinkra, csodálatos kép tárul a szemünk elé. És megtanuljuk, hogy nem a kép szépsége érdemli ki a hálánkat – hanem az, hogy egyáltalán festhetünk.

A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni.

Igyekeztem figyelmeztetni magamat, hogy a remény a legkegyetlenebb az elme összes játéka közül, és bármikor tojáshéjként roppanthatja össze a lelket.

Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy.

A hit az, hogy bízunk valamiben. És ha már úgy látszik, hogy semmi sem maradt, amiben bízhatunk, akkor is bízunk magában a hitben, ami tovább lelkesít.

Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed.

Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény.

Mindegy, milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újrakezdhetsz.

Az életben két erő segít: a felejtés és remény.

Úgy gondolom, a remény olyan, mint a hit, azaz: kegyelem, nem lehet kiérdemelni. Megkapni lehet vagy nem megkapni, de úgy kell élnünk, mintha volna reményünk.

Az a támasz, amelyet az ember az életben a leggyakrabban használ, a remény.

Csak az veszít, aki feladja

Az embernek mindig reménykednie kell. Ez az élet legnagyobb ajándéka. A remény. Én mindig is reménykedtem.

Aki remél, már retteg is, hogy a remélt sosem következik be.

Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amit el tudsz fogadni.

A remény nem törött szárnyú madár, s a valóságot megálmodni szabad, sőt szükséges is.

Ha hinnék benne, hogy győzni fogok, akkor a győzelem is hinne bennem.