Napsugár

Tag Archive for remény

Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.

Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni.

Semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény.

Semmi sincs, amiről a félelem és a remény meg ne győzné az embert.

A bánat olyan aranyból készült láncszem, amely szolgasorsodat a jövő ígéretes reménységével köti össze.

Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk.

A remény szívós valami. Levágod és újranő. Valami elvétetett, lezárult, megsemmisült, de a helyén újra kihajt a remény.

Vannak olyan napok, mikor az ég szürke, de ez nem jelenti azt, hogy a nap örökre eltűnt.

A reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég.

Az amatőrök remélnek, a profik dolgoznak.

A sport olyan, mint a lottó, semmi másra nem jó, csak arra, hogy a munkásosztályt abban a hamis reményben ringassák, hogy egy napon kiemelkedhetnek sörvedelő, furgont vezető társaik közül.

Rájöttem, hogy a családunk egy festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük – tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk túlzottam a hibáinkra, csodálatos kép tárul a szemünk elé. És megtanuljuk, hogy nem a kép szépsége érdemli ki a hálánkat – hanem az, hogy egyáltalán festhetünk.

A remény él, és a szerelem szárnyakat ad neki.

Ezen a világon nincs más dolgunk, mint a legjobbat remélni, a legrosszabbra felkészülni és közben elfogadni, amit Isten ránk mér.

A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni.

Igyekeztem figyelmeztetni magamat, hogy a remény a legkegyetlenebb az elme összes játéka közül, és bármikor tojáshéjként roppanthatja össze a lelket.

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.

Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy.

Néha az ember életét egy icipici apróság is meg tudja változtatni… vagy a másodperc töredéke… vagy egy kopogás az ajtón.

A hit az, hogy bízunk valamiben. És ha már úgy látszik, hogy semmi sem maradt, amiben bízhatunk, akkor is bízunk magában a hitben, ami tovább lelkesít.

Sokszor a legkisebb remény is elegendő.

Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed.

Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény.

Mindegy, milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újrakezdhetsz.

Az életben két erő segít: a felejtés és remény.

Úgy gondolom, a remény olyan, mint a hit, azaz: kegyelem, nem lehet kiérdemelni. Megkapni lehet vagy nem megkapni, de úgy kell élnünk, mintha volna reményünk.

Nem szabad hagynunk, hogy a félelmeink visszatartsanak a reményeink követésétől.

Mrs. Lynde mondta, hogy “boldogok, akik semmit sem remélnek, mert nem csalatkoznak”, de én azt hiszem, hogy rosszabb semmit sem várni, mint csalódni.

Az a támasz, amelyet az ember az életben a leggyakrabban használ, a remény.

Csak az veszít, aki feladja