Napsugár

Tag Archive for remény

Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem.

Amikor már az embernek semmije se marad, csak a reménye, az már a tökéletes reménytelenség maga.

A bánat olyan aranyból készült láncszem, amely szolgasorsodat a jövő ígéretes reménységével köti össze.

Az ígéretek kevesebbe kerülnek az ajándékoknál, és sokkal többet érnek náluk. Sohasem adunk annyit, mint amikor reményt adunk.

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

A remény él, és a szerelem szárnyakat ad neki.

Mrs. Lynde mondta, hogy “boldogok, akik semmit sem remélnek, mert nem csalatkoznak”, de én azt hiszem, hogy rosszabb semmit sem várni, mint csalódni.

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

Bizony, valóra válhatnak a tündérmesék, ha elfogadjuk gyarlóságainkat, ha bátorsággal, erővel, állhatatossággal és fenntartás nélkül kitartunk mellettük, és talán ránk mosolyog a szerencse.

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni.

Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.

Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni.

Semmi sem gyötör jobban, mint a meghiúsult remény.

Semmi sincs, amiről a félelem és a remény meg ne győzné az embert.

Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk.

A remény szívós valami. Levágod és újranő. Valami elvétetett, lezárult, megsemmisült, de a helyén újra kihajt a remény.

Vannak olyan napok, mikor az ég szürke, de ez nem jelenti azt, hogy a nap örökre eltűnt.

A reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég.

Az amatőrök remélnek, a profik dolgoznak.

A sport olyan, mint a lottó, semmi másra nem jó, csak arra, hogy a munkásosztályt abban a hamis reményben ringassák, hogy egy napon kiemelkedhetnek sörvedelő, furgont vezető társaik közül.

Rájöttem, hogy a családunk egy festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük – tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk túlzottam a hibáinkra, csodálatos kép tárul a szemünk elé. És megtanuljuk, hogy nem a kép szépsége érdemli ki a hálánkat – hanem az, hogy egyáltalán festhetünk.

Ezen a világon nincs más dolgunk, mint a legjobbat remélni, a legrosszabbra felkészülni és közben elfogadni, amit Isten ránk mér.

A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni.

Igyekeztem figyelmeztetni magamat, hogy a remény a legkegyetlenebb az elme összes játéka közül, és bármikor tojáshéjként roppanthatja össze a lelket.

Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy.

Néha az ember életét egy icipici apróság is meg tudja változtatni… vagy a másodperc töredéke… vagy egy kopogás az ajtón.

A hit az, hogy bízunk valamiben. És ha már úgy látszik, hogy semmi sem maradt, amiben bízhatunk, akkor is bízunk magában a hitben, ami tovább lelkesít.

Sokszor a legkisebb remény is elegendő.

Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed.

Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény.