Napsugár

Tag Archive for remény

A remény fura dolog. A világ legcinikusabb embere sem képes teljesen kiölni magából. A remény apró szikraként ott lapul mindenkinek az elméjében, s arra vár, hogy az első szellőre fellángoljon.

Ha elmegy az életkedved és elbizonytalanodsz, gondolj csak erre: az apályt mindig dagály követi.

Ezen a világon nincs más dolgunk, mint a legjobbat remélni, a legrosszabbra felkészülni és közben elfogadni, amit Isten ránk mér.

Csodák csak azokkal történnek, akik hisznek bennük.

Amikor már az embernek semmije se marad, csak a reménye, az már a tökéletes reménytelenség maga.

Én nem tudom mi az, mi hátra van, az ismeretlen,
De tudom, ha eljön, jó lesz s el nem kerülhető.

Igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.

Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatot követel tőlünk.

A bánat olyan aranyból készült láncszem, amely szolgasorsodat a jövő ígéretes reménységével köti össze.

Minél szegényebb az ember, annál inkább reméljen, minél több baj éri, annál erősebben kell bíznia.

Néha az ember életét egy icipici apróság is meg tudja változtatni… vagy a másodperc töredéke… vagy egy kopogás az ajtón.

A szeretetben mindhalálig reménykedni kell.

Sokszor a legkisebb remény is elegendő.

Az ígéretek kevesebbe kerülnek az ajándékoknál, és sokkal többet érnek náluk. Sohasem adunk annyit, mint amikor reményt adunk.

A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

Semmi sincs, amiről a félelem és a remény meg ne győzné az embert.

Addig vagyunk fiatalok, amíg el tudjuk képzelni, hogy előttünk állhat a pillanat, és akkor ér véget az életünk, amikor már arra sem vagyunk kíváncsiak, milyen lehetett volna.

Minden felhő mögött süt a nap.

Az életben mindig új kapuk nyílnak. Mások meg bezárulnak.
Örökre.

Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák.

Amit elképzelünk, arról soha nem szabad lemondani.

Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában.

Elég beleharapnom a fánkba, és máris elmosolyodom: aranysárga és kívül ropogós, belül viszont olvadón puha, és nem túl édes, ellensúlyként épp kellő mennyiségű rágós ribiszkével van megtöltve. Furcsa, de a legapróbb jó dolog is elég, hogy azt higgyük, minden rendbe jön.

Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz.

Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.

Nem szabad hagynunk, hogy a félelmeink visszatartsanak a reményeink követésétől.

A sport olyan, mint a lottó, semmi másra nem jó, csak arra, hogy a munkásosztályt abban a hamis reményben ringassák, hogy egy napon kiemelkedhetnek sörvedelő, furgont vezető társaik közül.

Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem.

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.