Napsugár

Tag Archive for halál

Az az ember, aki nem küzd néha, halott.

Ez itt a valós élet, melyben nincsenek valódi válaszok.

Az egész élet nem más, mint folytonos nevelés, melyben mindnyájunk Tanítómestere a nagy leckét a végére tartogatja.

A spanyol szólásmondás szerint, tele illúziókkal halt meg. Életében nem volt ideje rá, hogy egy illúziót is elveszítsen, s arra sem, élete végén, hogy befejezze a bűnbánó fohászt.

A halál rendszerint azt váltja ki az emberekből, hogy mélyebben élik át az életet.

Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.

Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltűnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben.

Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.

Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.

Jobb a méltó és hősies halál, mint a méltatlan és aljas győzelem.

Sosem tűnődtem azon hogyan fogok meghalni, de ha már meg kell halnom olyasvalakiért halljak meg akit szeretek.

Tanuljuk meg, hogy a barátságunkat más iránt addig mutassuk ki, amíg él, és nem halála után.

A test elragadtatott a földről; nem úgy mindaz, ami reá emlékeztet.

Légy türelmes, keresd a harmóniát, ne rágódj tovább az én vagy te, élet vagy halál, feledés vagy túlvilág, most vagy akkor kérdésén, kovácsolj új tervet.

A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

Ha úgy érkezel a világra, hogy tudod, hogy szeretnek, és így is távozol, mindennel meg tudsz birkózni, ami a kettő között történik.

Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.

Egy olyan világban, ahol a halál vadászik rád, csak gyors döntésekre van idő.