Napsugár

Tag Archive for halál

Az egész élet nem más, mint folytonos nevelés, melyben mindnyájunk Tanítómestere a nagy leckét a végére tartogatja.

A spanyol szólásmondás szerint, tele illúziókkal halt meg. Életében nem volt ideje rá, hogy egy illúziót is elveszítsen, s arra sem, élete végén, hogy befejezze a bűnbánó fohászt.

A halál rendszerint azt váltja ki az emberekből, hogy mélyebben élik át az életet.

Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.

Az az ember, aki nem küzd néha, halott.

Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltűnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben.

Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.

Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.

Jobb a méltó és hősies halál, mint a méltatlan és aljas győzelem.

Sosem tűnődtem azon hogyan fogok meghalni, de ha már meg kell halnom olyasvalakiért halljak meg akit szeretek.

Tanuljuk meg, hogy a barátságunkat más iránt addig mutassuk ki, amíg él, és nem halála után.

Ez itt a valós élet, melyben nincsenek valódi válaszok.

A test elragadtatott a földről; nem úgy mindaz, ami reá emlékeztet.

Légy türelmes, keresd a harmóniát, ne rágódj tovább az én vagy te, élet vagy halál, feledés vagy túlvilág, most vagy akkor kérdésén, kovácsolj új tervet.

A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

Ha úgy érkezel a világra, hogy tudod, hogy szeretnek, és így is távozol, mindennel meg tudsz birkózni, ami a kettő között történik.

Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.

Egy olyan világban, ahol a halál vadászik rád, csak gyors döntésekre van idő.