Napsugár

Tag Archive for emberek

Senkiről sem akarok rosszat mondani és minden jót el akarok mondani, amit bárkiről tudok.

Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban.

Miért csak addig mosolyognak az emberek, amíg egymásra néznek?

Energiát csakis attraktív és mosolygós ember képes adni környezetének.

Csak akkor tudunk kitartóan szeretni, ha úgy döntünk, hogy jobban szeretjük az embereket, mint megérdemlik.

A jó barátnő leteszi az embernek az óvadékot. A kitűnő barát együtt szalad az emberrel a rendőrség elől, és azt rikoltozza, hogy “Hű, ez meleg helyzet volt.”

Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.

Az embereken nem lehet “segíteni”. De el lehet viselni őket. Ehhez sok tapasztalás kell. És emberfeletti türelem. És humor.

Fel kell készülnöd arra, hogy nem mindenki álmodja a te álmaidat.

Azért jó, ha az embernek vannak barátnői, mert amikor az ember nem tudja, mit csinál, van, aki tudja helyette.

Csak ami nagyon szép, az szokott olyan lenni, hogy örökre búcsúzik tőle az ember, mert örökre fáj.

Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.

Indulatosak leszünk,ha a külvilág leleplez bennünket. Nem akarjuk látni,és tudomásul venni,h mi minden van a ,,lelki zsákunkban”.Pedig a zsákot akkor is visszük,ha nem nézünk bele.

Na és mit teszünk, ha elmúlik a veszély, elmúlik a félelem, és tényleg kapunk még egy esélyt? Ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mert az emberek soha nem változnak. Csak még rosszabbak lesznek, bizony, apám.

Rájött, hogy a világot nem lehet megjavítani. Lehet rajta javítani egyet-egyet, de egészen megjavulni nem akar. Nem is fontos. Fontos, hogy az embernek legyen saját, kis megjavított világa, saját kis szigete, ahol kedve szerint rendelkezhetik.

Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért.

Csak lustaságból ered az, hogy az emberek látszat szerint osztályozzák egymást, és nem találnak egymásban semmit…

Ha az ember utánapillant a napoknak, egybeolvadva látszanak, mint a sorban járó távolodó emberek. Pedig egyenkint külön-külön mentek el előttünk, és mindegyiknek megvolt a maga arca.

Az ismeret, a gondolkodás gyermeke, a gondolkodás a cselekvésé. Az embereket nem lehet könyvből megismerni.

Ha a madarak énekelnek a vihar után, az emberek miért nem tudnak örülni annak a napsütésnek, ami nekik jut?

Isten a gyümölcséről ítéli meg a fát, nem pedig a gyökeréről.

A televízió azt sugallja a nézőnek, hogy amit lát, az igaz, hiszen látja. Holott az igazság sose lehet egyszerű látvány, lecsupaszított végeredmény, hanem csak egy szervesen kialakuló folyamat összegezése lehet, amelyet nem egyetlen pillanat villanófényében érthet meg az ember, hanem csak hosszú és gyötrelmes tűnődések során, sőt szenvedések közben.

A földön élő emberek kilencvenöt százaléka egyszerűen tehetetlen. Egy százaléka szent, egy százaléka hülye. A többi három százalékot azok teszik ki, akik megteszik, amiről úgy vélik, hogy megtehetik.

A lelki egészség nem valami olyasmi, amit készen kap, vagy amire rátalál az ember. Sokkal inkább valami olyasmi, amit meg kell teremtenünk magunkban.

Nem szeretjük magunkon a foltot, ha van is, eltüntetjük vagy takargatjuk, pedig de eltorzul az ember, ha folyton csak szépnek mutatja magát.

Szerintem nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani saját magunknak, ugyanakkor igyekezzünk humorral enyhíteni a bajokat, amelyeket szinte sohasem tudunk elkerülni.

Emberek arra kérnek, bíráld őket bátran, valójában pedig arra számítanak, hogy dícséretet fognak hallani.

Ha az ember szeret valakit, mindent könnyűnek talál. A Nap fényesebb, a virágok szebbek, az emberek jobbak.

Ha túl sokat foglalkozol azzal, mi jó vagy rossz az embertársadban, megfeledkezel a saját lelkedről, és kimerít, majd legyőz az az energia, amit mások megítélésére pazaroltál.

A méltóság a szolgálat képessége; szolgálni egy ügyet, egy ideát, egy intézményt. Ellentéte a szervilitás, méltóság nélküli kiszolgálása a feljebbvalónak… A méltóság a szolgálat alázata.