Napsugár

Tag Archive for élet

Az élet az, ami megtörténik veled, miközben azzal vagy elfoglalva,
hogy egyéb terveket szövögetsz.

Ne higgy a szemednek. Amit azzal látsz, csupa korlát. Az értelmeddel nézz, ébredj rá, amit úgyis tudsz már, és meglátod, hogyan kell repülni.

A “mi lett volna, ha” a legostobább kérdés, amit az emberiség eszmélése óta önmagának feltesz. Az történik, aminek a jövendő eseményt megelőző számtalan komponens eredője szerint a legnagyobb valószínűsége van.

Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.

Az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságának élvezete.

Van, amibe jobb belevágni, mint visszautasítani, még ha rossz véget ér is.

Ha felidézzük, hogy mindnyájan őrültek vagyunk, az összes rejtély eltűnik és az élet dolgai magyarázatot nyernek

Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések

A kihívások teszik életünket érdekessé; azok legyőzése ad értelmet neki.

Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is.

A sikeres ember megkapja, amit akar.
A boldog ember örül annak, amit kap.

A nap az egyetlen igazság, az mindenkiért lángol az égen, szegénynek és gazdagnak ugyanazzal a mozdulattal adja pompáját, fényét, melegét, minden életnek forrását.

A spanyol szólásmondás szerint, tele illúziókkal halt meg. Életében nem volt ideje rá, hogy egy illúziót is elveszítsen, s arra sem, élete végén, hogy befejezze a bűnbánó fohászt.

Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.

Az ember akarata szabad. Bizonyos mértékben tőle függ, hogy az élete paradicsom lesz-e vagy pokol.

A dolgoknak is megvan a maguk élete, csak fel kell ébreszteni a lelküket.

A vágyak és a ragaszkodás előre húznak. A félelmek, ellenállás és elkerülés pedig visszahúznak.

Isten a gyümölcséről ítéli meg a fát, nem pedig a gyökeréről.

Ha megtesz az ember minden tőle telhetőt, akkor nincs félnivalója a pokoltól sem.

Az egész élet nem más, mint folytonos nevelés, melyben mindnyájunk Tanítómestere a nagy leckét a végére tartogatja.

Felesleges időtöltés azon rágódnod, vajon hová vezet az út. Neked csupán az a feladatod, hogy megtedd az első lépést. A többi úgyis jön magától.

Akit gondolatai szakadatlanul a múltban vagy a jövőben tartanak fogva, az elszakad a jelenlét realitásától. Ellebeg a valódi átélés mellett, mert az kizárólag a most- és az ittlét pillanataiból áll. Minden más csak illúzió, a fantázia terméke, ami nélkülöz minden valós tartalmat.

Ha valakinek nincsenek álmai, nincs többé értelme annak, hogy éljen. Álmodnunk szükséges, még akkor is, ha álmainkban megsejtjük a valóságot.

A gyűlölet, a harag és a kínzás nélkül előrehaladhatunk egy olyan vízió felé, amely mélyebb és tisztább, és ahhoz mutat utat: miként élhetünk egymással, segítve és átkarolva egymást.

Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.

Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

Néha az ember életét egy icipici apróság is meg tudja változtatni… vagy a másodperc töredéke… vagy egy kopogás az ajtón.

Igaz, a sorsot írják, de az ember önmaga írja meg a sorsát

Tanuljuk meg, hogy a barátságunkat más iránt addig mutassuk ki, amíg él, és nem halála után.