Napsugár

Tag Archive for élet

Ha valakinek nincsenek álmai, nincs többé értelme annak, hogy éljen. Álmodnunk szükséges, még akkor is, ha álmainkban megsejtjük a valóságot.

A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.

A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.

Ha egy nap csak annyi történik, hogy “túlélted”, ez még nem ok az ünneplésre. Nem azért vagy a Földön, hogy pazarold a becses idődet, miközben szokásaidnak csupán apró változtatásával is hatalmas dolgokra lennél képes.

Az ember addig él, amíg a sorsa meg-megújuló öröm; ha ennek vége: nem más, mint élő-halott.

Szükségünk van eszményekre, és meg is kell próbálnunk azok szerint élni, még ha nem is mindig sikerül. Az élet sivárabb lenne nélkülük, míg velük nagyszerű és remek.

Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj ha van kitartásunk és főleg önbizalmunk. Hinnünk kell hogy tehetségesek vagyunk valamiben és hogy ezt a valamit bármi áron is el kell érnünk.

Az életben mindig új kapuk nyílnak. Mások meg bezárulnak.
Örökre.

Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával.

Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.

Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák.

Az élet nem olyan, mint egy könyv, mert nem rakhatjuk félre, hogyha elfáradunk vagy megunjuk.

Lenni annyi, mint szenvedni. Aki e tudás alól kibújik, a valóság elől való végtelen menekülésben elveszett.

Az életben annak van előnye, aki már akkor hozzákezd a problémák megoldásához, amikor mások még csak beszélnek róla.

Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk.

Az élet olyan, mint a matekóra: mihelyt megoldottál egy feladatot, már kapod a következőt.

Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában.

Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel.

Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.

Na és mit teszünk, ha elmúlik a veszély, elmúlik a félelem, és tényleg kapunk még egy esélyt? Ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mert az emberek soha nem változnak. Csak még rosszabbak lesznek, bizony, apám.

Az ember kivételével minden állat tudja, hogy a legfontosabb dolgunk az életben élvezni azt.

Érezte, hogy ami előtte áll, az hosszú és nehéz út lesz. De tudta azt is, hogy lesz ereje ehhez az úthoz. Mert akivel nekiindult ennek az életnek, azt maga választotta. S az asszony útja az ura mellett halad, könnyű s nehéz időkben egyaránt.

Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz.

Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.

Azok a dolgok, amelyeket nekünk szántak, simán, könnyedén mennek; amelyeket pedig nem, ott lépten-nyomon akadályokba ütközünk.

Az esztendők összeráncolhatják a bőrt, de az életbe vetett hitről való lemondás a lelket ráncolja össze.

Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják.

Ez itt a valós élet, melyben nincsenek valódi válaszok.

Az élet viszonylag rövid, és nagyon ostobák vagyunk, ha nem őrizzük meg az egyensúlyt a munka és a család között… ha a siker hajszolása közben az ember elveszíti a feleségét és a gyerekeit, akkor mindent elveszít.

Az egész élet nem más, mint folytonos nevelés, melyben mindnyájunk Tanítómestere a nagy leckét a végére tartogatja.