Napsugár

Tag Archive for élet

Bármennyire is bosszút szeretnél állni valakin, maradj nyugodt és ne állj az sors útjába…

Az emberek már föl sem fogják, mi minden jót mutat meg az élet, mialatt a nap az útját járja az égen.

Az ember arra született, hogy éljen, nem pedig arra, hogy készüljön az életre.

A dolgoknak is megvan a maguk élete, csak fel kell ébreszteni a lelküket.

És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek.

Az, hogy az ember nem tudja az okot, nem jelenti azt, hogy nincs is.

Akárhogyan is döntök, aszerint a döntés szerint kell élnem. Örökké. Tovább kell mennem, és többé nem nézhetek vissza.

A siker az, amikor egyik hibát a másik után követjük el, töretlen lelkesedéssel

Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.

A nap az egyetlen igazság, az mindenkiért lángol az égen, szegénynek és gazdagnak ugyanazzal a mozdulattal adja pompáját, fényét, melegét, minden életnek forrását.

Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.

Szabadságodban áll, hogy önmagad légy, valóságos magad, itt és most; és semmi nem állhat az utadba.

A boldogság annak a fokmérője, hogy mennyire szeretjük az életünket.

És mi az élet, ha nem az álom keresése? Az álomé, hogy valaki azt mondja: “igazából, teljes szívből szeretlek”.

Legyen időd a boldogságra! Az idő nem gyorsforgalmi út a bölcső és a koporsó között, hanem parkolóhely a Nap alatt.

Ha valakinek nincsenek álmai, nincs többé értelme annak, hogy éljen. Álmodnunk szükséges, még akkor is, ha álmainkban megsejtjük a valóságot.

A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.

A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.

Ha egy nap csak annyi történik, hogy “túlélted”, ez még nem ok az ünneplésre. Nem azért vagy a Földön, hogy pazarold a becses idődet, miközben szokásaidnak csupán apró változtatásával is hatalmas dolgokra lennél képes.

Milyen picik a sorsunk építőkockái! És mégis milyen bonyolultan kapcsolódnak össze! Elég egyet eltávolítani, és az egész összedől.

Az ember addig él, amíg a sorsa meg-megújuló öröm; ha ennek vége: nem más, mint élő-halott.

Szükségünk van eszményekre, és meg is kell próbálnunk azok szerint élni, még ha nem is mindig sikerül. Az élet sivárabb lenne nélkülük, míg velük nagyszerű és remek.

Szép dolog kifaragni egy szobrot és életet adni neki; de még szebb kiformálni egy emberi lelket és megtölteni igazsággal.

Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj ha van kitartásunk és főleg önbizalmunk. Hinnünk kell hogy tehetségesek vagyunk valamiben és hogy ezt a valamit bármi áron is el kell érnünk.

Az az ember, aki nem küzd néha, halott.

Az életben mindig új kapuk nyílnak. Mások meg bezárulnak.
Örökre.

Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával.

Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.

Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák.

Az élet nem olyan, mint egy könyv, mert nem rakhatjuk félre, hogyha elfáradunk vagy megunjuk.