Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltűnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az...
Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül...
Az igazi, a jóvá-nem-tehető és megmérhetetlen veszteség az, ami érték félelemből, reménytelenségből, elgyöngülésből egyáltalán nem született meg. S ezt csak ki-ki maga tudja, ha lelke mélyére...
Akiben a tisztességes gondolatok győznek, az olyan, mint aki elvesztette lakása kulcsát, s erővel töri be az ajtót, hogy hazajusson. Betör, de jogosan. Kárt tesz, de a...
Az ember arcpirító védtelensége mindig ama tulajdonságából fakad, hogy rendre felejti, a sors kíméletlenebb dramaturg, mint ő. Persze, mi, így vagy úgy, mindannyian a sors keze alá...
Eljön majd az az idő, amikor már nem lesz lehetőségünk együtt lenni azzal, akit szeretünk. Nem akarom elvesztegetni az időt azzal, hogy marakodjak valakivel, akit szeretek, és aki sokat jelent...
Az a baj, hogy az ember megtesz dolgokat anélkül, hogy sejtené, hogy mit fog utána érezni. Utólag aztán törheti a fejét, hogy helyesen cselekedett-e, vagy...
Csak a testünk öreg. A lelkünk időtlen. A szellem csak annyiban mutatja meg korát, hogy egyre több tapasztalatot halmoz fel. A test pedig, szegény, elkopik mellőle. Ez az élet nagy...