Napsugár

A test elragadtatott a földről; nem úgy mindaz, ami reá emlékeztet.

Nincs rosszabb dolog a világon, mint amikor visszautasítanak. A fényed rátalál egy másik ember fényére, azt hiszed, kinyílnak az ablakok és beömlik a napfény, és végre begyógyulnak a régi sebek. És hirtelen rádöbbensz, hogy semmi nem következik be abból, amit elképzeltél.

A gondolkodást igen, a szívet sohasem téveszti meg az önáltatás hazugsága. A szó szeret hazudni, a szív erre képtelen.

Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.

Az egészség nem más, mint ajtókat, ablakokat nyitni a világra.

Erő az olyan emberek morálja, akik a többiek közül kitűnnek.

A változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.

Ha az ember utánapillant a napoknak, egybeolvadva látszanak, mint a sorban járó távolodó emberek. Pedig egyenkint külön-külön mentek el előttünk, és mindegyiknek megvolt a maga arca.

Amikor lecsap a balsors, derül ki, hogy ki az igazi barát. A barátok a hajón maradnak, míg a patkányok menekülnek.

Többet tenni a világért, mint amennyit a világ tesz érted – ez siker

Talán csak a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valami. Talán messzire kell utazni, hogy kiderüljön, milyen becses is az a hely, ahonnan elindultunk.

Akárhogyan is döntök, aszerint a döntés szerint kell élnem. Örökké. Tovább kell mennem, és többé nem nézhetek vissza.

Nem tudhatjuk pontosan, mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindig az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket.

Nem “megbocsátani” nehéz, hanem elfelejteni és újra hinni

Minél nehezebb elérnünk valamely dolgot, annál féktelenebbül vágyódunk utána.

Ha úgy érkezel a világra, hogy tudod, hogy szeretnek, és így is távozol, mindennel meg tudsz birkózni, ami a kettő között történik.

Amikor már az embernek semmije se marad, csak a reménye, az már a tökéletes reménytelenség maga.

A múltban is voltak boldog és szomorú emberek, ma is vannak, és a jövőben is lesznek. Ez így van rendjén. Nincs recept. Ez ettől boldog, a másik amattól. Talán azért vagyunk szomorúak, hogy várhassuk, elmúlik a szomorúság.

Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.

Milyen picik a sorsunk építőkockái! És mégis milyen bonyolultan kapcsolódnak össze! Elég egyet eltávolítani, és az egész összedől.

Ha önmagadat adod, az nem ragaszkodás. Ha kinyilvánítod a szeretetedet, az nem ragaszkodás. Ha a belső választásaidat követed, tisztán és őszintén, és valaki ezt ragaszkodásnak ítéli meg – van értelme folytatni az olyan kapcsolatot?

A nők legtöbbje tévesen azt feltételezi, hogy a segítséget nem kell kérnie. Mivel ő ösztönösen megérzi mások szükségleteit, azt várja a férfitól, hogy az is érzékeny legyen erre.

Ha egy férfi nem hajlandó kockázatot vállalni az eszméiért, vagy az eszméi nem érnek semmit, vagy ő maga nem ér semmit.

Az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született.

Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.

Az igaz, hogy a kemény munka még senkit sem ölt meg, de minek kockáztasson az ember?

Semmi sem áll csak úgy, önmagában a világban. A legnagyobb kínok közé keveredik a nevetés, a vigasz, a hit, a fény, a szeretet. Minden fényben ott az árnyék, az árnyékban a fény.

Két módon lehet feljutni egy tölgyfa csúcsára. Az egyik, hogy felmászol rá. A másik, hogy ráülsz egy makkra és vársz.

Az idő sok mindent átalakít; az ember sosem tudhatja, hová jutnak a barátai, vagy hogy hosszú idő múltán hol találkozik velük ismét.

Az ember rengeteget veszít, ha sohasem veszíti el a fejét